2012. július 12., csütörtök

17. Közelebb

( A rész a zenével ajánlott! ) Néhány részlet nem tudom miért lett fehér, sajnos sehogy sem tudtam visszaállítani, újra írni meg nem szeretném, úgyhogy azt ne vedd kérlek figyelembe! :)

*Meli szemszöge*

-Nektek is sziasztok... Mi ez a nagy meglepettség?-Anne szemöldökét összehúzta, majd folytatta:

-Zayn? Mit keresel te itt?

-Ezt én is kérdezhetném tőled.-szóltam halkan, majd karomat a csípőmre tettem és Zayn megbökte az oldalamat. Kicsit túllőttem a határon...

-Kényszerpihenőn van, a fiúk most boldogulnak nélküle is.-próbáltam ésszerű választ adni a kérdésére.

-Kényszerpihenő?-Anne újra Zaynre szegezte sötét tekintetét.

-Mostanában sokszor nincs időm fontos dolgokra, lassan nem bírom utolérni magam. Franciaország előtt szükségem van egy kicsit a pihenésre.-mondta Zayn.

-Franciaország? Mentek a fiúkkal Franciaországba?-sorolta fel kérdéseit Anne. Ezek szerint Harry még nem szólt neki, az sem biztos, hogy elakarja hívni magával. Ami persze a többiek esetében biztos, hisz a többi lánynak már foglalva lett a repülőjegy. Zayn habozott, majd elhatározásra jutott:

-Hazautazik, megmutatja hol nőtt fel.-felelte végül lassan, s rám nézett. Minden szándékom ellenére kénytelen voltam elmosolyodni, s azonnal terelni kezdtem a témát:

-Épp étterembe tartottunk, nem jössz velünk?-kérdeztem kedvesen, ezzel próbálva javítani azon, hogy milyen hülyeséget hazudtunk neki.

-Még dolgom van, csak gondoltam beugrok hozzád, megnézem hogy vagy. Nem számítottam Zaynre.-mosolyodott el Anne.

-Ha gondoljátok én lelépek és tarthattok egy csajos estét.-fordult felém Zayn, majd elkezdtem magamban imádkozni. Abban az állapotban nem voltam felkészülve arra, hogy Annel beszélgessek. Még annyira friss volt bennem Harry hívása, hogy biztos kicsúszott volna a számon.

-Nyugodtan induljatok vacsorázni, én már nem is zavarok.-Anne elbúcsúzott, majd elindult a taxi felé. Mikor a kellő távolság megvolt közöttünk és Anne között újra idegességet, s egyben félelmet kezdtem el érezni.

-Ez egyszer biztos ki fog derülni. Interjúra mentek, magazin-fotózásra, dedikálni fogtok több száz posztert, s fényképet. Szerinted Anne lesz az egyetlen, aki nem fog tudni arról, hogy a One Direction Franciaországban tartózkodik?-idegesen beletúrtam a hajamba és vártam, hogy Zayn lenyugtasson. Hirtelen mozdulattal felkapta a fejét, behajtotta, majd bezárta maga mögött az ajtót.

-Majd Harry ezt elrendezi, viszont induljunk.-mosolyától melegség fogott el, és átkarolt úgy, mint először.




-Kész vagy?-kérdezte Zayn, s halk zene hallatszott be a fürdőszobába. (zene)
Ruháim szanaszét a földön hevertek, majd a törölközőt magam köré csavartam és elindultam a szobámba. Talpam alatt a hideg kő melegedni kezdett, így futásnak eredtem. Ajtómat bevágtam magam után, majd nekidőltem. Zayn zavarba ejtő pillantása már a törölközőmre is hatott, így egyre szorosabban fogtam. Kikaptam néhány ruhát a szekrényemből és átmentem átöltözni a másik szobába. Feleslegesen...
Mikor visszaértem a szobámba Zayn még mindig az ágyamon feküdt. Tekintete újra rám szegeződött.

-És most?-kezdtem zavarba jönni, de amint láttam, ezt nagyon is élvezte. Ajkai mosolyra görbültek, majd elindult felém. Átkarolta a csípőmet, másodpercek alatt iszonyatosan közel kerültünk egymáshoz. Minden érintése kisebb fajta áramütésként ért, s a trikóm immár a földön hevert. Ölelő karjait kicsit lejjebb csúsztatta, majd felkapott és a levegőbe emelt. Dereka köré kulcsoltam a lábamat, elkezdtem a nyakát csókolgatni. Hihetetlen, de minden egyes mozdulatunk forró csókban forrt össze. Elindult az ágy felé...




*Zayn szemszöge*

Lábammal óvatosan lelöktem az ágyról a dolgokat, s a következő pillanatban már az ágyban is voltunk. Meli lerángatta rólam a pólómat, így a felsőtestemet átjárta a hideg és folyamatosan éreztem közelségét. Arcát mellkasomra hajtotta, s ahogy vettem a levegőt, az ő teste is úgy emelkedett fel, aztán le. És így tovább. A redőny apró résein a lámpa fénye szűrődött be, megvilágítva vele az egész szobát. Az övemet kicsatoltam, nadrágomat levettem, majd az ágy másik végébe dobta, követve az ő rövidnadrágját. A nadrágomból kiszóródott tárgyak a földön hevertek. Volt ott minden... Iratok, egy doboz cigi, az útlevelem, s a belépőm a színpad mögé. A dolgok kezdtek egyre jobban lelassulni, így a kezembe vettem az irányítást, és már a csípőmön ült Meli. Apró csókjai betelítették az arcomat, majd az alsó ajkamba harapott, s hirtelen a szoba másik végébe vetette pillantását.

-Keresnek!-mutatott a földön heverő telefonra, ami a rezgést követően elindult a parkettán, furcsa hangokat kiadva.

-Ha fontos majd visszahív.-válaszoltam, majd hasra fordítottam és a melltartó kapcsával gyűlt meg a bajom. A következő pillanatban a telefon abbahagyta a rezgést, majd egy 10 másodpercet követően újra elkezdett a padlón csúszni. Meli a hátára fordult és felült:

-Ezek szerint fontos.-húzta a száját, majd magára terítette a takarót.

-Harry.-válaszoltam, amint a telefonra pillantottam és megjelent a hívó képe.




*4 nappal később* + *Meli szemszöge*





Szombat este, pontban tizenegy óra nulla perckor a reptéren álltunk kéz a kézben Zaynel, s vártuk a fiúkat. Mikor a tömeget megláttuk már biztosak voltunk benne, hogy valahol ők is ott lesznek.


-Jessica!-rohantam könnyekkel a szememben Jessica felé, majd átöleltem.


-Meli!-hallottam az ismerős hangot mögülem, mire megfordultam, s Harry a cuccait ledobva átölelt. Zayn azonnal odajött, ő is üdvözölte kicsit fáradt barátját.


-Még csak most jön a neheze.-fordult el Zayn, majd a távolban álló lányra nézett.

A következő rész 10 (!) db tetszik és hozzászólások után jön! Puszi: A.



2012. július 6., péntek

16. Harry a változás kapujában...

-Neked most Amerikába kéne lenned.-szóltam meglepődve.

-Kéne! De te most fontosabb vagy!-szorongatta a kezében a kikapcsolt telefonját.

-De a fiúk hol vannak?-álltam még mindig a lépcsőn legfelső fokán.

-Valahol London és Amerika között.-mondta, majd megvonta a vállát.

-És így szó nélkül beleegyeztek, hogy ne menj velük?-kérdeztem.

-Igazából elmentem velük a repülőtérre, felszálltunk a gépre és már csak 10 perc volt az indulásig. A srácoknak azt mondtam hátra megyek megigazítom a hajam, de leszálltam, és a gép elindult a 4 sráccal egyenesen Amerika felé. A telefonomat kikapcsoltam, így a következő egy hétben csak veled szeretnék lenni. Nekik Amerikában a helyük, nekem itt.

-Nekik? Egy csapat vagytok, Zayn, ezt te sem gondolod komolyan, hogy neked mást kell tenned, mint nekik. Fellépésetek van, a One Direction 5 tagból áll, ami azt jelenti, hogy most neked is ott a helyed, ha tetszik, ha nem!-mondtam idegesen.

-De...-kezdte Zayn, mikor közbeszóltam:

-Semmi de! A következő géppel te is Amerika felé veszed az irányt, és azt teszed, amit tenned kell!

-Simonnal már beszéltem, ezt az egy hetet a srácok megoldják nélkülem is, a jó hír viszont, hogy Franciaországba jössz velem.-biztatóan mosolygott.

A nap hátralévő részét együtt töltöttük, s másnap estére sikerült rávennem Zaynt, hogy kapcsolja be a telefonját. Amint bekapcsolta, a kijelző elkezdett villogni, s szép sorjában ugrottak elő a nem fogadott hívások. Niall, Louis, Liam és legnagyobb meglepetésemre Harry smst is írt négyszer 'SOS' üzenettel.
Bedőltem az ágyba, míg Zayn kiment telefonálni a teraszra.

*Zayn szemszöge*

Gondoltam felhívom Harryt, ha smst küld már biztos nagy baj lehet.

-Szia.-szóltam bele bizonytalanul a telefonba, azt hittem, hogy csak le akar cseszni a tegnapi dolgok miatt.

-Azt hittem, már nem is hívsz.Van egy kis probléma...-szólt idegesen Harry a telefonba.

-És el is mondod, vagy szedjem ki belőled?-viccelődtem.

-Tegnap este konferencia-vacsorán voltunk az új klipp miatt a producerekkel.

-Ennyi az egész?-kérdeztem nevetve.

-Engednéd, hogy végig mondjam?-kezdett ideges lenni Harry.

-Csak nyugodtan.-tudtam, hogy már nem kellene poénkodnom.

-Vacsora után benéztük a hotel bárjába, ahol megismerkedtem egy lánnyal.

-Mondd, hogy 40-en aluli!-imádkoztam Harrynek, mire észbe kaptam Anne miatt.

-Teljesen mást éreztem iránta, sokkal komolyabbat.-csuklott el Harry hangja, miközben mozgást hallottam mögülem, s a terasz ajtó becsapódott. A telefon kihangosítva hevert az asztalon (amit még nem törtem el), így az utolsó mondat szavait Meli is tisztán hallotta. Meli ijedten nézett rám, majd elvette a telefont az asztalról.

*Meli szemszöge*

-Történt valami komolyabb is?-kérdeztem, amint a telefont a fülemhez emeltem.

-Melinda?!-hallottam Harry ideges, csalódott hangját a telefon másik végéből, s már csak arra lettem figyelmes, hogy Zayn kikapta a kezemből a telefont.

-Meli most erre most nincs időnk, kezeljük higgadtan a helyzetet. Mi történt, meséld tovább!-mondta Zayn.

-Normális mennyiségű alkoholt fogyasztottunk, a megengedett alkohol-szintet nem léptük túl.-viccelődött Harry.

-Komolyabban, ha kérhetném.-fordult Zayn hangja erőteljesen komolyabbá.

-Meséltem neki a családomról, a bandáról, majd rólatok, a turné mindennapjairól. Így beszélgettünk tovább, majd hajnali kettőkor felhívtam a szobámba, hogy ott folytassuk tovább, amit elkezdtünk.

-Ennyire részletesen nem vagyok kíváncsi a dolgokra. Megtörtént?

-Igen, de teljesen máshogy. Odáig nem mentünk el, hogy lefeküdjünk egymással, viszont sikerült egy másik oldalát is megismernem, nem egy éjszakás kalandnak indult. Már most többet érzek iránta, mint valaha Anne iránt.-mondta Harry.

-És erről más is tud?-kérdezte Zayn.

-Liam látta kijönni tőlem Lizt, de annyival el is intéztük, hogy egy emeletet tévesztett, s csak a szobáját kereste.

-Ezt mégis hogy képzeled? Hazajössz majd, mintha semmi sem történt volna, s folytatod ugyanazt Annel, amit ott elkezdtél azzal a lánnyal? Már most gondold át, hogy mivel állsz elő itthont, mert most megyek, és elmondok mindent neki.-fogtam magam, elindultam befelé, majd bevágtam magam mögött az ajtót.

-Ne idegeskedj, ezt bízd rám!-hallotam, amint Zayn utánam fut, megragadja a csuklómat, majd visszaránt magához.

-Ezt most felejtsd el!-Zayn mélyen a szemembe nézett és erőteljesen megszorította a csuklómat.

-Felejtsem el? Te is ezt tennéd velem, ha találkoznál egy másik lánnyal? 'Teljesen mást éreztem, mint Annel...' Na persze. Én ebből nem kérek!-izzott a feszültség a levegőben.

-Meli, Harry és Anne között mindig volt valami galiba, akár tudsz róla, akár nem. Attól mert nem látszott, én mindig is tudtam, hogy Harry nem biztos az érzéseiben. Most, hogy találkozott ezzel a lánnyal, lehet, hogy megtalálta azt, amit eddig keresett, ez már az ő dolga. És az is az ő dolga, hogy ezt az egészet, hogy fogja előadni Annenek.-Zayn mély levegőt vett, majd folytatta:

-És minket se keverj bele ebbe az egészbe. Tudom, hogy mit érzek irántad, tisztába vagyok az érzéseimmel, és úgy érzem, hogy megtaláltam azt a bizonyos egy dolgot, amit mindig is kerestem. És most, hogy megvan.. Nem tervezem, hogy elvesztem!-szemeim könnybe lábadtak, majd erőt vettem magamon és a terasz felé indultam, ahol az asztalon még mindig ott hevert a telefon.

-Meli?-kérdezte Zayn.

-Csak beszélek vele.-a telefon után nyúltam, s leültem az egyik napozóágy szélére. Harry számát kezdtem el tárcsázni, viszont az üzenetrögzítő kapcsolt be. Zayn értetlen fejjel nézett rám, miközben az ajtót támasztotta.

-Nem veszi fel.-kinyomtam az üzenetrögzítőt, majd Zayn kezébe adtam a telefont.-Reménytelen...

-Haragszol?-fordult felém Zayn.

-Kellene?-mosolyodtam el, s végre ölelő karjai között tudhattam magam.


A csendet a telefon csörgése szakította meg, majd reflexből Zayn nyúlt érte. Mikor a telefon kijelzőjére rápillantott átadta nekem a telefont, s felvettem.

-Harry? Kérhetnék tőled egy szivességet?-kérdeztem.

-Bármikor.-válaszolt Harry, majd kicsit akadozni kezdett a vonal.

-Egy hetetek van Amerikában. Egy hét alatt ki tud alakulni benned egy érzés, s dönteni tudsz majd, hogy kit választasz. Viszont... Szeretném, ha tudnád, hogy Anne azért szeret, amilyen/aki vagy. Sok lányt csak a hírnév vonz, s csak egy estére kellesz nekik. Vagy épp azért, mert foglalt vagy. Ebben mindketten hibásak vagytok, hogy így belevágtatok, viszont bárhogy döntesz, remélem tudod, hogy mi Zaynel mindig itt leszünk neked! S próbálom Annet is felkészíteni a legrosszabbra, akárhogy alakul majd ez a dolog. Csak arra szeretnélek megkérni, hogy próbáld átérezni Anne helyzetét is. Egyikőtöknek sem lesz könnyű...

-Köszönöm, és... -folytatta volna Harry, mikor a vonal megszakadt, s csak a hangos pittyegést hallottam a vonal másik végéből. Pár perc múlva már csörgött is a telefon, s folytattuk a beszélgetést.

-Hol is tartottunk?-kérdeztem.

-Egy hét múlva találkozunk!-hallottam Harry hangján, hogy kicsit feloldódott, de biztos, hogy nem lesz neki könnyű ez az egy hét. Bármi is lesz, Anne még mindig itt van, aki semmit sem sejt, sőt, ha Harry mégis mellette dönt, az sem biztos, hogy együtt maradnak a történtek után.

-Mit szólnál egy vacsorához?-fordult felém Zayn.

-Tökéletes!-mosolyra görbült a szám, felálltam, s elindultam a fürdőszoba felé, hogy lezuhanyozzak. Fél óra alatt sikerült elkészülnöm, kicsit visszafogottabb sminket készítettem és a egyik kedvenc ruhámat vettem fel.




Már mindketten elkészültünk és az ajtó felé indultunk. Zayn lenyomta a kilincset, majd ott állt ő, akire a legkevésbé sem számítottam.

-Anne?!-szólaltunk meg egyszerre Zaynel, s a meglepődöttséget le se tudtuk vakarni az arcunkról.


A következő rész 18 db tetszik és hozzászólások után jön! Puszi: A. & Melii



2012. június 29., péntek

15.Az igazság nem mindig jó...

-Fiúk! Segítség! Gyertek!-üvöltöztem torkom szakadtából.


Gyors lépteket hallottam, és nemsokára jött is a segítség.


-Meli! Segíts! Úgy félek! Ez fáj!-sikítozott Jess, én pedig csak remegtem, és sírni kezdtem. De nem volt időm kiborulni. Felkaroltam Jesst az ágyról, és az ajtó felé cipeltem, mikor megjöttek a fiúk.


-Mi történt? Mi a baj?-rohant be az ajtón Zayn falfehér arccal.


-Hívd a mentőket! Most!-néztem rá halál komolyan.
Tudta, hogy így kell cselekednie, és a mentőket tárcsázta.


-Liam, Louis. Hozzatok törülközőt, mert a vért fel kell törölni, és az ágynemű is....


-Futunk!-válaszolt a két fiú.


Zayn odajött, és segített tartani Jesst.


-Hol van már Niall?-néztem rá sírva.
Ekkor Niall lépett be az ajtón.


-Mi a .... Jesszusom Jess. Jól vagy? Hívtátok a mentőket?-kezdte el a kiborulást Niall.


Erre a zajra Anne és Harry is felébredtek, és a szobánk felé siettek.
Az ajtóban megálltak, de Anne rosszul lett a látványtól, így Harry inkább kivitte levegőzni.


-Meli most mi lesz?-nézett rám a fájdalomtól már síró legjobb barátnőm.


-Minden rendben lesz!-mondtam neki bíztatóan, majd Zaynnel és Niallel levittük a lépcsőn, hogy ha megérkeznek a mentők, akkor ne kelljen már cipelni szegényt.
Leültettük a kanapéra, és Niall ápolgatta, és vitt neki vizet.


-Most mi lesz a kisbabámmal?-sírt Jess, és a hasát fogta.


-A kisbabánkkal. De most te vagy a legfontosabb. Már úton van a segítség.


Zayn megszorította a kezem, ami nagyon jól esett. Tudtam, hogy itt van mellettem, és ettől picit nyugodtabb lettem.


5 perc telt el, és a mentők csöngettek.
Sietve beengedtem őket a házba.
Ők fogták Jesst, és felrakták egy hordágyra.


-Hány hónapos?-kérdezte a mentős.


-Még nincs egy.-mondta Niall elcsukló hangon.


-Rendben. Most bevisszük. Két ember jöhet vele a mentőbe.-mondta a férfi határozottan.


Mindenki rám, és Niallre nézett.
Mi pedig nem vártunk, már a mentőben voltunk seperc alatt. A többiek kocsival jöttek a kórházba.


A mentőautóban adtak Jessnek infúziót, és egy kicsit megnyugtatták.
Niall végig fogta a kezét. Nem tudom Zayn is ugyanezt tette e volna.


A mentő szirénázva, és egy kis késéssel, megérkezett a kórházba.
Jesst feltolták az első emeleti 105-ös szobába. Mi Niallel követtük, de az ajtónál ránk szóltak, hogy itt várjunk. Niall leült, és arcát a tenyerébe helyezte. Halkan sírt, erre én odaültem mellé, és megöleltem. De hiába nyugtatgattam, nem hagyta abba az aggódást. Nem sokkal később a folyosó végén feltűnt Zayn, Liam, Louis, Harry, és Anne.


Zayn futott oda elsőnek. Látható volt rajta, hogy nem tetszik neki, hogy Niallt ölelgetem. Ezért leült mellém, és óvatosan magához húzott, majd egy puszit adott a homlokomra.


Niallt Liam, és Louis nyugtatgatta, amíg Harry Annel elment kávéért a büfébe. Hajnali két óra volt, és az idő nagyon lassan telt, de Jessrről semmi hír. Bizonytalanság. A legrosszabb dolog az életben.


Mikor Zayn épp mondani akart nekem valamit, megzavarta őt egy férfi orvos hangja.


-Ki az apa?-nézett ki könnyes szemmel az orvos a 105-ös kórterem ajtaján.


-Én.-válaszolt bizonytalanul Niall.


-És ki Melinda?-kérdezett újra.


-Én.-álltam fel remegve.


-Önök ketten jöjjenek be.-mondta a könnyeivel küszködő orvos, és beinvitált minket Jess szobájába.


Niall Jess jobbkezét fogta, én pedig a balt. És az orvos elkezdte a mondandóját.
Jess vállára tette a kezét, és bólintott egyet.


Tumblr_m3u2ezoiod1qi3foyo1_500_large_large


-Sajnálom, de most még nem lesz anyuka.-mondta az orvos, és kisétált az ajtón.


Jess hangos sírásba kezdett, és a hasát simogatta. Szerintem még mindig nem fogta fel, hogy mi is történt. De a kezünket egyre szorosabban fogta. Niall átölelte, és ő is sírt. Én csak egy 'sajnálom'-ot tudtam kinyögni, és úgy éreztem jobb ha kicsit kettesben maradhatnak, így kimentem a váróba.


Kifelé menet már nem tudtam visszatartani a könnyeimet, és mikor kiértem értetlen arcok fogadtak.
Zayn odarohant hozzám.


-Mi a baj? Mi történt?-szorította meg a kezem.


-Jess el-ve-télt.-mondtam már zokogva.


Zayn nem mondott semmit csak erősen magához szorított.


Harry Annet szorongatta, és Liamet és Louist is nagyon megrázták a történtek.


-És az orvos mit mondott?-kérdezte hosszas csend után Anne.


-Hogy most biztos, hogy nem lesz anya. És ezzel szerintem mindent elmondott.-mondtam szipogva.


-És mikor engedik haza?-nézett rám Zayn.


-Az orvos azt mondta, hogy nem szükséges benn tartani. De ma nem engedhetjük, hogy egyedül legyen! És kiboruljon.-néztem a többiekre.


-Rendben. Akkor ma mindenki nálunk alszik!-mondta Liam határozottan.


-Jó ötlet!-bólintottam Liamnek.


Mi kint vártuk, hogy Niall és Jess elkészüljenek a vizsgálatokkal, és egyebekkel.


Egy bő 1 órát vártunk mikor kijött Niall, és fogta Jesst aki még nagyon gyenge volt. Meglepődésemre Zayn ment oda elsőként, és felkapta Jesst, aki a sírástól kimerülve már már aludt, Niall pedig nagyon ki volt.


Louis már intézkedett, és kinyitotta a kocsiajtót Zaynnek, aki óvatosan betette Jesst. Annyira büszke voltam rá, hogy egy ilyen fiúval lehetek mint ő. Mindenben segít a barátainak, és segít nekem is.


Beültünk a kocsiba. Mindenki halk volt, és Niall halk sírását így még jobban lehetett hallani. Annyira sajnáltam őket, hiszen már beleélték magukat ebbe a gyereknevelésbe, és már kötődtek a kisbabához. De ennek vége. Az orvosok szerint lehet még Jessnek gyereke, de ez azért nagy hátrány.


Megérkeztünk a ház elé, és kiszálltunk a kocsiból. Zayn szintén felkapta Jesst, és egészen a szobájáig vitte, Niall meg csak ment utánuk.


Zayn lerakta a már alvó barátnőmet az ágyra, és Niall melléfeküdt. 5 percbe sem telt már aludtak. Végül is mit kell csinálni hajnali 4kor?! Becsuktuk rájuk az ajtót, hogy senki se zavarja őket.


Louis, és Liam átugrottak Eleanoroz, és Daniellehez meglepi reggelit csinálni nekik. Harry és Anne is bevonultak a szobájukba. Mi Zaynnel nem tudtunk aludni, így a nappaliban lefeküdtünk a kanapéra tévézni.


Én Zayn ölében ültem, mikor megszólalt.


-Te is akarsz egyszer gyereket?-kérdezte komolyan.


-Még nem tudom. Attól függ.-fordultam felé.


-Mitől?-nézett rám kíváncsian.


-Hogy milyen apja lenne.-mondtam egy kis mosollyal.


-De ha én lehetnék az, akkor akarnál gyereket?-faggatózott tovább.


-Abban 100%ban biztos vagyok.-nyugtattam meg.


-Én tőled szeretnék gyereket.-folytatta a témát.


Ez a mondata nagyon meglepett. Nem gondoltam, hogy ő már így előre tervezget, és azt sem, hogy velem.
Nem válaszoltam semmit, csak megfordultam, és a mellkasára tettem a fejem, ő pedig az arcomat simogatta.


Két perccel később Niall jött le a lépcsőn.


-De jó, hogy legalább ti boldogok vagytok.-mondta gúnyosan, majd ivott egy pohár vizet.


-Te is az vagy. Csak ez most nehéz neked. De ott van Jess...-mondta Zayn.


-Ott van Jess a barátnőm, aki most vesztette el a kisbabáját, és akit majdnem megcslatam ezzel a .....val.-mondta tök komolyan.


Erre a szóra felálltam, és egy közepesen erős pofont adtam neki. Még sosem ütöttem meg egy fiút sem, de ezt nem hagyhattam. Abban a dologban ő is ugyanúgy benne volt. Nem csak az én hibám, sőt ha én nem állítom le, lehet most két kismama lett volna.


Zayn csak nézett. Vártam, hogy megvédjen, de csak annyit mondott:


-Niall most már elég lesz! Menj lefeküdni inkább!
Én Zaynre néztem, míg Niall felment a lépcsőn.


-Szép. És még tőlem akarsz gyereket?! Engem sem védesz meg!-mondtam kicsit emelkedett hangon.


-Niall most nincs olyan állapotba, hogy nem is tudom, felpofozd?!


-De téged nem érdekel mit mond rám? Ehhez nincs joga, még a történtek ellenére sem.


-Nyugi már Meli! Ne húzd fel magad ilyeneken!


-Még hogy ilyeneken? A barátod éppen most kurvázta le a barátnődet! Te itt voltál egyáltalán? Ha nem tudsz mellettem kiállni szerintem hagyjuk az egészet!-mondtam már már sírva.


Zayn felállt, és meg akart vigasztalni, de nem engedtem magamhoz közel. Arrébb löktem.


-Tehát most az a bajod, hogy nem csesztem le a barátomat, akinek a barátnője éppen ma vetélt el? 


-Zayn! Alaptalanul mondta rám amit mondott! 


-Tényleg? Akkor mi is volt azon az estén?-kérdezte dühösen.


-Te hallod miket beszélsz? Még egy ilyen Zayn, és nem szólok többet hozzád. Jól gondold meg, hogy mit akarsz mondani!


-Tudni akarom mi történt pontosan azon az estén! Mindent tudni akarok! Nem tudom, hogy Niall miért beszél rólad így, de nem hiszem, hogy alaptalanul.


Erre annyira mérges voltam, hogy elmeséltem neki azt amit soha nem akartam elmondani neki. Niall érdekében. De ha így állunk. Zaynt nem érdeklem, Niallt sem. Nincs veszteni valóm.


-Részegek voltunk, és egymásba kapaszkodva jöttünk be az ajtón. Én elindultam volna a szobámba, hozzád, de Niall visszarántott és hevesen elkezdett csókolgatni, és nem tudtam ellenkezni. Beljebb tolt, az ő szobájába, és ott folytattuk. Én tízszer megkértem, hogy engedjen el, és csak azt ismételgettem, hogy téged szeretlek. De ő csak annyit mondogatott, hogy szeret, és folytatta. Ha én nem szedem össze a maradék erőmet, és lököm el magamtól, és rohanok fel a szobád küszöbére sírni, akkor megtörtént volna, amit én sohasem akartam, hogy megtörténjen. Mindketten hibásak vagyunk, de Ő még jobban, és most engedelmeddel elmegyek!-mondta sírva.


Zayn arca vörös lett a dühtől, és a szeméből kigördült egy könnycsepp.
Egy szó nélkül Niall szobája felé vette az irányt. Megállíthatatlan volt.


-Harry!-rohantam be Annékhez, de nem voltak a szobájukban. Most elmentek valahova? És nem szóltak?


Nem volt más választásom, nekem kellett lenyugtatnom Zaynt, aki nagyon dühösen ment Niall felé, aki éppen jött ki a szobából.
Senki nem volt itthon, Jess még nagyon gyenge, és nekem pont most kellett ezzel a történettel előállnom.


Zayn elé ugrottam, és a két kezem a mellkasára tettem, hogy megállítsam.


-Zayn hagyd! Ne csináld!-mondtam.


De ő nem szólt egy szót sem. Tudtam ha elmondom ez lesz, de annyira felidegesített.
Zayn meglátta Niallt, aki látta az arcán, hogy valami nincs rendben.


-A barátnőm a kurva?-lökte meg Zayn Niallt.


-Most mi van?-kérdezte álmosan Niall.


-Ha ő nem áll ellen, akkor te megerőszakolod vagy mi?
Niall csak rám nézett, de én nem néztem a szemébe, csak Zayn bal kezét fogtam, és próbáltam visszatartani, hogy ne üsse meg Niallt.


-Zayn...Én...Részegek voltun..!-és ennél a mondatnál Zayn kikapta e kezét a kezeim szorításából, és minden erejével meg akarta ütni Niallt, de a szőke fiú számított rá, és elhajolt, így Zayn ütése a falban ért véget. 


Keze percek alatt a kétszeresére dagadt, és a fájdalomtól letérdelt.


-Jézusom Zayn! Jól vagy?-kérdeztem aggódva.


-Igen.-válaszolta erőltetetten. Még most is keménykedik.


-El kéne menni megmutatni egy orvosnak.-mondta Niall.


-Te ne szólalj meg! Örülj, hogy most nem az arcod néz ki úgy mint a fal!-mondta Zayn.


Niall inkább visszament a szobájába Jesshez, aki még mindig mélyen aludt.


Én lementem Zaynnel a földszintre, és leültettem a kanapéra. Vittem neki egy kis jeget a kezére.


-Aúúú!-mondta halkan.


-Bocsi! Nagyon fáj?-néztem rá aggódva.


-Nem! Dehogy!-mondta összeszorított foggal.


-Ne butáskodj! Vagy ötszörösére dagadt. Ki tudod nyújtani a ujjaidat?-néztem rá.


-Persze.


-Na akkor lássuk.-és a keze felé nyúltam. Alig értem hozzá a kezéhez, már fájlalta.


-Jó nem tudom. De majd jobb lesz!-mondta mérgesen.


-Meg kéne mutatni az orvosnak!


-Neked meg igazat kéne mondanod!-förmedt rám.


-De látod mi lett belőle!


-Az én hibám. Veled kellett volna maradnom a bulin. Nem pedig hazajönnöm.-nézett újra rám.


-Az enyém. Nem kellett volna innom.


-Ha ott vagyok, akkor máshogy alakult volna.


-Tudom.-mondtam halkan, és a fejem a vállára hajtottam.


Megint nem tudtuk befejezni a beszélgetést. Harry lépett be az ajtón zaklatottan.


-Most meg fogtok ölni?-mondta félve.


-Miért? Mi történt?-nézett rá ijedten Zayn.


-Ugye 2 hét múlva van egy egyhetes utunk Franciaországba, egy kisebb turné és..


-Mi? Milyen út?-néztem meglepődve Zaynre.


-Hát. Nem akartam mondani még, meg hát.


-Na szép, és még én ne hazudjak.-és átültem a kanapéról az egyik fotelbe.


-Na és hát ha akartuk volna, hogy a lányok jöjjenek, le kellett volna már foglalni, így nem jöhetnek.-mondta Harry idegesen. Én meg összekulcsoltam magam előtt a kezem, és duzzogtam.


-Tényleg! Ki is ment a fejemből.-mondta Zayn, de nem nézett a szemembe.


-Végül is. Biztos kibírsz nélkülem egy hetet, azért nem szóltál. Csajozz kedvedre amennyit csak akarsz!-mondtam könnyes szemmel.


Harry pedig beviharzott a szobájába.


-Ne mondj hülyeségeket! Sosem csalnálak meg téged!-mondta komolyan.


-De hazudni hazudnál nekem!


-Nem hazudtam, csak elfelejtettem.


-Bocsi, hogy közbeszólok, de Zayn elhívtak minket most is egy hétre Amerikába! Holnap kell indulnunk! Nem rég tudtam meg!


-Jó, akkor egy hét múlva találkozunk!-rohantam ki sírva az ajtón, de Zayn utánam futott, és megfogta a karomat.


-Meli! Ez a munkám! És te mondtad, hogy nem hanyagoljam el! De megtenném érted, de te nem engedted? Most mit tegyek? Csak rajtad múlik.-nézett rám kétségbeesetten.


-Menj!-simogattam meg az arcát, és elkezdtem pityeregni.


-De látom rajtad, hogy ez neked így nem jó.-fogta meg a kezeimet.


-De neked ezt kell tenned Zayn! Én nem állok a karriered útjába!-megcsókoltam, és halkan mondtam, hogy 'egy hét múlva'.


Az aznap estét otthon töltöttem, a szüleim örömére. Nem szeretek búcsúzkodni. Jessért majd beugrok reggel, mikor a fiúk már elmentek. Ami Jessnek is meglepetés lesz, főleg a tegnapesti trauma után.


Egész este nem aludtam, és mikor reggel kisírt szemekkel lementem, és belegondoltam, hogy a szerelmem már egy repülőn ül Amerika felé, és egy hétig nem látom, azt hittem álmodok.


-Szia!


-De?!





sziasztok!Köszönöm a tetszikeket, és a hozzászólásokat.
A kövi rész 18 tetszik és kommentek után jön.
Puszi: Melcsii


2012. június 21., csütörtök

14. Szerencsétlen egy nap ez...


Reggel lassan kikeltem Zayn mellől, hogy nehogy felébredjen.
Lementem az emeletre, de még senki nem ébredt fel, így gondoltam összedobok egy kis reggelit.
Láttam, hogy este senki sem erőltette meg magát a mosogatással, szóval most neki kell állnom.
Rajtam volt a Zayntől kapott karkötőm. Sosem veszem le, de nem akarok ebben mosogatni, így fogtam, és a mosogató szélére raktam le. Így utólag visszagondolva, nem tudom, hogy miért pont a szélére.
Elkezdtem mosogatni. Majd lépteket hallottam kijönni Harry szobájából, de csak Anne volt az. Rendesen megijesztett, és ahogy hátrafordultam, és aztán vissza, meglöktem a mosogatót, és a karkötőm, beesett a lefolyóba.


Tumblr_lwkuk3siie1qfdlbuo1_500_large


-Neee!-kiabáltam, remélve, hogy nem ébresztettem fel senkit, főleg nem Zaynt.


-Mi történt?-futott oda Anne.


-A karkötőm beleesett a lefolyóba! Ki kell szednünk onnan!-néztem Annre, aki egyetértett, és hívta Daniellet mert ő állítólag kicsit ért a szereléshez.


Hamar felkeltette, de Eleanort is lehozta az emeletről. Több szem többet lát!


-Na akkor hozzatok egy csavarhúzót!-mondta Danielle a mosogatóra pillantva.


-Oké.-válaszoltam, majd elővettem a kis szerszámos dobozt az egyik szekrényből. Még Zayn mutatta meg, hogy hol van.


-Na jó, és akkor most ezt itt kicsavarozzuk, és ezt itt szétszedjük.-mi csak néztük a lányokkal.


És egy perc alatt elöntött mindent a víz, de a karkötőm is ott úszott valahol a trutyi között.


-Meg van!-fogtam meg a karkötőt, és megöleltem Daniellet.


-Oké, akkor már csak fel kell takarítani!-mondta Anne, a kezében 4 felmosóval.


A fiúk ezt az özönvizet már meghallották, és lejöttek az emeletről, Jessel együtt. Olyan jó volt látni, hogy milyen boldog.


-Itt mégis mi történt?-kérdezte Zayn.


-Semmi különös, csak rossz volt a mosogató, és megcsináltuk.


-Oké.-mondták a fiúk nevetve.


-Na menjetek ki a teraszra. Mi addig összepakolunk, és készítünk melegszendvicset!-utasítottam őket, a karkötőt pedig leraktam az asztalra.


Hamar összetakarítottunk, és összedobtuk a reggelit, majd mi is csatlakoztunk a teraszi társalgáshoz.


-Jajj de jó, hogy itt vagy végre!-fogadott Zayn, és berántott az ölébe.
Egész reggeli alatt simogatott, de mikor a jobb kezemhez ért, hirtelen abbahagyta. Nem tudom mi baja lett. Azután már nem is beszélt sokat. Megette a reggelit, és bement, hogy neki készülődnie kell, de én utána mentem.


Láttam, hogy az asztal mellett áll, és bámulja a karkötőt. Hát persze! Ez a baja! Nem látta rajtam! Milyen aranyos! Ennyire fontos neki, hogy hordjam.


-Te, hogy hogy bejöttél?-kérdezte meglepődve.


-Csak a karkötőmért jöttem! Elfelejtettem vissza venni mosogatás után.-mondtam mosolyogva, és láttam, hogy mennyire megkönnyebbült.


-Ja! Nem is vettem észre, hogy nincs rajtad.-mondta, mintha nem látszott volna rajta.


-Ahha. Na menjünk készülődni.


-Ne sminkelj meg ilyenek, mert ott kapsz minden ilyesmit. Mondjuk ennél gyönyörűbb már nem lehetsz.-mondta egy kis mosollyal Zayn.


-Na jó ezért a bókért megérdemelsz egy gyors közös zuhanyzást.-mondtam viccelődve.
De ő komolyan vette, és már a zuhanyban is voltunk.


Tumblr_m348f8faup1qi2ykxo1_500_large


A többiek is gyorsan készülődtek. Danielle és Eleanor nem jöttek a fotózásra, mert családi rendezvényre mentek, de mi Anne, Jess, és én már nagyon izgatottak voltunk.


Zaynnel kijöttünk a zuhanyból, és megtörölköztünk. Ő még csókolgatott volna, de sietnünk kellett.


Gyorsan felöltöztünk.


601876508_large


Elég jól kiöltöztem, végül is ez az első fotózásom, nem szakadtan kéne bemutatkoznom.
Egy kék inget vettem föl, fehér nadrággal, és egy magassarkúval. Megfogtam a mályva színű táskám, és beledobáltam a mobilomat, a kulcsaimat, és egyebeket.


-Indulhatunk?-nézett be hozzám Zayn.


-Igen!-jöttem ki a szobából, és megfogtam a kezét. Majd lesétáltunk az emeletre.


Niall és Jess még mindig a babanevekkel voltak elfoglalva, de már döntöttek.
Ha fiú akkor Edward, ha lány akkor Bella. Tagadhatatlan, hogy Jess mekkora Twilight fan.


Anne, és Harry is elkészültek, és Liam, és Louis is indulásra készen álltak az ajtóban.


-Na lányok gyerünk fotózkodni!-nyitotta ki előttünk az ajtót Louis.


Zayn kocsijával mentünk. Kicsit szabálytalanul, mivel 9en egy 4-5 személyes kocsiban, háát.


Szerencsére nem volt semmi gond. Hamar megérkeztünk a fotóstúdióba. 
Ott rögtön kezelésbe vettek minket.
A fiúk haját csinálták, és öltöztették őket.
Nekünk még sminkeltek is.


7881368068011614_71lsdx4j_c_large Tumblr_m41lhrq0gy1rnzs11o1_1280_large Tumblr_m5thiyh9uk1r7jggwo1_500_large


Jess szemét tussal húzták ki, és felé ezüstös szemhéjpúdert kentek. A haját pedig szépen befonták.


125326802100425605_43kv9jsi_c_large 207869339021296724_xvwfimqa_c_large Tumblr_m5vkdajcqy1r7jggwo1_500_large


Anne is tust kapott, de neki nem ezüsttel, hanem arannyal kombinálták. A haját felfogták copfba, és került bele pár fonat.


104145810103031226_ibwttgod_f_large  528950_399411046756696_894699662_n_largeTumblr_m5tqf0uhpg1r7jggwo1_500_large


Én is kaptam tust, és felé egy kis kék árnyalatot. Az én hajam leengedték, és az alját picit begöndörítették.


Már mindenkinek megvolt a ruhája is. A srácok is készen voltak. Szinte mindegyikőjük ülepes nacit kapott barnás árnyalatba, és színes pólókkal. A fotós beállított minket, és adott egy kis zenét, hogy feloldódjunk.




Sikerült is. Annyira jó képek készültek. Állítólag benne lesznek a következő tini magazinba. Remélem szimpatikus leszek a rajongóknak. Azt hittem ennél jobban már nem örülhetek, de közölték, hogy megtarthatjuk a ruhákat, amiben fotóztak minket. Ez szuper!


Megköszöntünk mindent, és Zayn tanácsára beültünk est ebédelni egy étterembe. Mikor be akartunk menni, egy újság osztogató fiú a kezünkbe nyomott egy napi friss újságot. Zaynnek ki sem kellett nyitnia. Címlapon én és Niall a reptéri esettel. Cikk cím: Új bandataggal randizgat Zayn Malik barátnője?! Na majdnem eltaláltam.


-Zayn Niall csak azért ölelt meg, mert azt hittük Jess elment, és sírtam, ő pedig megvigasztalt.-mondtam megbánóan.


-Jó-jó. Nem is gondoltam másra. Nem kell magyarázkodnod!-kezelte az ügyet tök normálisan.


Az étteremben nagyon jókat ettünk, és elbeszélgettük az időd, na meg persze a fotózás is sokáig tartott.


Egy picit félrehívtam Jesst.


-Mikor akarod elmondani a szüleidnek?-kérdeztem.


-Nem tudom. Talán holnap.-mondta kétségbeesetten, és remegve.


-Nem fognak haragudni! Nem lesz semmi baj!-mondtam neki, majd megöleltem. 


-Köszi.-mondta halkan, majd visszamentünk a többiekhez.


-Na induljunk!-mondta Louis, és Liam.


-Oké.-mondta Harry és Anne.-nagyon egyetértenek.


Mind elindultunk haza. A kocsiban jókat nevettünk, és beszélgettünk.
Nem volt sok idő mire megérkeztünk. A fiúk persze megint ott tartottak minket estére.


-Zayn nem baj, ha ma Jessel alszom?-kérdeztem tőle.


-Hát jó. De akkor holnap pótlás.-nevetett.


-Rendben. Megígérem.-mosolyogtam rá.


Felmentünk Jessel a vendégszobába, és vagy három órát beszélgettünk. Aztán elaludtunk.
Különös dologra ébredtem hajnali 1kor.
Nem is különös volt, inkább szörnyű. Remegni kezdtem, és elkapott a sírás.


-Fiúk!-üvöltöttem, úgy hogy az egész utca hallotta.


Sziasztok!
Remélem tetszik!
17 tetszik után kövi!
Puszi: Melcsii







2012. június 19., kedd

13.Mi?!


Niall hirtelen megfogta a fejét, és a falon végig csúszva leült.
Én is követtem a mozdulatait.
Jess csak állt ott, és sírt tovább.
Én oldalba böktem Niallt, erre ő felállt, és megölelte Jesst.


-Ez biztos?-nézett Jessre könnyes szemeivel.


-Igen! Szerinted mondanám ha nem lenne az!-válaszolt Jess, aki már annyira sírt, hogy elázott a kezében lévő zsebkendő is.


Tumblr_m5tmalyimr1r4ebhpo1_500_large


-De mikor? Hol? És...-kérdezte Niall. De gyorsan eszébe jutottak a Hawaiin töltött esték.


-Szerintem nem figyeltünk eléggé, és most...-mondta Jess Niallbe kapaszkodva.


-Srácok! Menjünk haza a fiúkhoz, mert aggódnak. Majd kitaláljuk, hogy mi legyen.


-Oké.-mondta Niall, majd megfogta Jess kezét, és kisétáltunk a WC ajtón. 
A lesifotósok szerencsére eltűntek, de kíváncsi leszek, hogy mit hoznak ki abból az ölelgetős képből. Már előre látom a cikk címét:
Niall Horan az új Zayn Malik. Zayn egykori barátnője dobta őt egy másik bandatagért. Csodás. De most inkább Jessel kell foglalkoznom.


Hamar leintettünk egy taxit. A kocsiban hulla csönd volt. Csak Jess sírása hallatszott. Mi Niallel egymásra néztünk. Tudtuk, hogy mindenben támogatnunk kell őt.


Végre megérkeztünk a ház elé. Hamar kiszálltunk és besiettünk a házba. Nem kell egy újabb félreérthető cikk!


-Hol van Zayn?-rontottam be az ajtón köszönés nélkül.


-Neked is szia.-mondta Liam, aki éppen műzlit evett, és tévézett.


-Bocsi! Szia!Hol van Zayn?-kérdeztem újra.


-Fenn a szobájában, és nem hajlandó kijönni. Ugyan azt csinálja mint múltkor. Már egy kicsit idegesítő!-szólt oda Louis.


-Héééj! Jess! Te itt?-kiabált fel mindenki mikor Jess Niallel belépett az ajtón. De látták, hogy sírt, így hamar megkérdezték, hogy mi a baj.


Niall Jessre nézett:


-El akarod mondani?-mondta halkan.


-Inkább te.-súgta vissza.


Mindenki a szobában feszülten figyelt, kivéve Zaynt. Mert ő éppen a szobájában duzzog. 


-Jess terhes.-mondta egy kis mosollyal az arcán.


262208_109821892443456_2146338_n_large


-Ne viccelj! Ez nem vicces!-mondta Liam.


-Ez nem vicc!-szólt oda Jess.


-Gratulálok!-rohant oda Louis kedvesen.


-És mégis mihez?-nézett rá Jess értetlenül.


-Kisbabád lesz!-mondtam halkan.


-De én még nem akarom, hogy legyen! Nagyon félek!-és odabújt Niallhez.


-Nem kell, én itt vagyok nektek!-mondta Niall határozottan.


Gondoltam, hogy már ellesznek egy kicsit nélkülem is odalent. 
Felmentem a szobába, ahol Zayn ült az íróasztala székén.


-Van egy furcsa hírem!


-Miért mentél el? Miért nem maradtál velem?


-Jess miatt mentem el Zayn, ő a legjobb barátnőm.


-Én pedig a pasid. Tudtommal.


-Jess terhes!-vágtam bele a mondatába, hogy elkerüljem a további leszidást.


-Mi?! Terhes? Jézusom. Szegény Niall. El sem tudom képzelni mit érezhet. Itt a karrierje, és mindent feladni ezért.


Ettől a mondattól a hideg futott át a hátamon.


-Ezért?! Zayn te Jessről és a leendő gyerekéről beszélsz!


-Tudom, bocsi. Menjünk le! Meg kell néznem, hogy van Niall, és Jess!-mondta, és meg akarta fogni a kezem, de én elhúztam.


Lementünk az emeletre, ahol Jess és Niall már babaváró buli rendezéséről beszélgettek, és neveket próbálgattak a leendő Horannak. Majd megszakadt a szivem, ha Zayn mondataira gondoltam. Ő nem maradna velem? Nem nevelné fel a gyerekünket?


Hirtelen Harry és Anne jött be az ajtón.


-Hát ti?


-Voltunk fagyizni. Jess na hazajöttél!-mondta Harry boldogan.


-Tényleg Jess jó újra látni!-ölelte meg Anne.


-Hárman jöttünk haza!-mondta viccesen Niall.


-Miért Zayn is elment? Leküzdötte a féltékenységet?-kérdezte nevetve Harry, de Zaynnek nem teteszett.


-Nem úgy értettem.-nézett Niall Jess még nem létező hasára.


-Te jó ég!-mosolygott Anne.-Gratulálok!-ment oda Harryvel együtt, és megölelték Jesst.


-Zayn te nem gratulálsz?-kérdeztem felé fordulva halkan.


-Mmm.. De-mondta bizonytalanul, és odament Niallhez, és Jesshez. Mind kettőt megölelte. 
Tudtam, hogy már nem bírja sokáig ezt a haragtartást.


Mikor visszajött mellém, adtam neki egy puszit, erre ő megcsókolt.


-Ugye tudod, hogy én mindig melletted állok! Még ha terhes lennél is.-mondta komolyan.


-Tudom.-válaszoltam.


-Akkor jó.-mondta, majd estére tervezett valami programot, így együtt az egész banda, a csajokkal.


-És mégis hova mennénk?-kérdeztem hangosan.


-Óvatosan! Már van egy kismamánk is!-mutatott Harry Jessre. (mindenki nevetett)


-Akkor teszünk egy ÓVATOS sétát kint. Megnézzük a kivilágított várost. Eszünk egy fagyit, meg ilyesmi.
Mindenki helyeselt.


Tumblr_m5soo9dbwn1qc7nkno1_500_large


Kimentünk egy szál trikóban. Csak Zaynen volt kardigán. Én már félúton fáztam, de ő hamar oda is adta a pulcsiját. Milyen figyelmes. Megálltunk, és fagyiztunk egy jót. Zayn rágyújtott, és mivel ő nem tud cigizés közben menni, ezért megvártuk.
Mikor odajött egy csókot akart adni.


-Fúúúj nekem nem kell!-mondtam neki, mivel az egész szája cigi szagú volt.


-Naaa. Kibírod.-mondta, majd gyorsan, hogy ne tudjak ellenkezni megcsókolt.


-ÚÚÚ! Ilyet többet ne!-nevettem, majd mindenki nevetett.


-Na jó már 11 óra! Menjünk pihenjünk, mert holnap...-és akkor elakadt a szava.


-Mi az?-kérdeztük egyszerre.


-Ma volt a magazinfotózás!-mondta idegesen.


-Tényleg. Ki is ment a fejemből.-mondta Liam idegesen. Majd tárcsázta a fotókat készítő céget.
Nem sokat beszéltek, de Liam végig mosolygott. Ez jó hír.


-Azt mondták, menjünk be holnap. Fogadnak minket, de több ilyen ne legyen.


-Húh.-mondta mindenki megkönnyebbülve.


Hamar visszasétáltunk a házhoz, és a fiúk rávettek minket, hogy aludjunk ott náluk. A szüleimet azért felhívtam. Kaptam is a megjegyzéseket, hogy mikor akarok már hazajönni, de megengedték.


Bementünk, és mindenki egy gyors zuhanyt vitt végbe, és aztán mentünk a szobákba aludni.
Jess és én kinn maradtunk a nappaliban beszélgetni, és láttam, hogy Niall és Zayn is. Csak ők a konyhában.


-Jess én úgy sajnálom az egészet! Kérlek bocsáss meg!-néztem rá komolyan.


-Nem kell könyörögnöd! Ma annyira mellettem voltál, végig. És eljöttetek értem a reptérre. Kerestetek, és hiányoztam nektek.-majd megöleltük egymást.
Még egy órát mesélt nekem mindenről. Kilelkizte magát, és hallottam, hogy a konyhába Zayn és Niall nevet. Ezek szerint szent a béke. Szuper. 


Majd Zayn jött ki a nappaliba, és hívott, hogy menjünk fel a szobájába. 


-Jó éjt!-mondtuk Zaynnel Nialléknek.


-Nektek is!-kaptuk meg a választ.


Én behuppantam az ágyba, Zayn pedig átkarolt, és befeküdt mellém.


-Olyan boldog vagyok!-mondta.


-És mégis miért?-néztem rá.


-Hogy itt vagy!-és megcsókolt, majd egy kcsit tovább is elmentünk, de most inkább nem részletezném. A lényeg, hogy még jobb lett az este.


Nem is sejtettük, hogy a következő este, maga lesz a POKOL!

Na sziasztok! Látom egyre gyorsabban gyűlik a tetszik! Nagyon jól esik! Köszi, hogy olvassátok!
Kövi rész 17 tetszik után jön.  A kommenteknek nagyon örülnék!
Puszii: Melcsii

12. Minden búcsú nélkül elmenni?! NEM

-Nem teheti ezt velem!-fakadt ki Niall.
A srácok még azt sem tudták, hogy mi baja, de már mindannyian megölelték.
Én csak álltam és sírtam. Aztán Anne kérésére felolvastam a levelet, szipogva:


9833fd04b0e411e1ab011231381052c0_7_large


Kedves "barátaim"!
Már nem sok van a nyárból, úgy érzem nincs ami itt tartson engem veletek. A legjobb barátnőm kavart a pasimmal, míg én aludtam, és ezt sohasem bocsátom meg egyikőtöknek sem. Amúgy is csak nyárra jöttem Londonba, de ti megkönnyítettétek a búcsúzkodást. Meli már kis korunk óta barátnők vagyunk, és annyira megbíztam benned, de látom nagy hibát követtem el. Niall te voltál nekem minden, és el sem tudod képzelni, hogy mennyire megbántottál. De mint mondtam csak nyárra jöttem ide, tehát már amúgy sem volt sok időm amit veletek tölthettem volna. Kíméljetek meg az üzeneteitektől, és kérlek ne hívjatok, így is elég nehéz ez most nekem.
Viszlát: Jess


-Nekem nem mondta, hogy csak nyárra jött!-üvöltözött a nagy sírás közepette Niall.


-Nyugi, semmi baj. Nem akart megbántani.-odamentem hozzá, és megöleltem, de ezt Zayn nem nézte jó szemmel, oda is jött rögtön.


-Igaza van Jessnek! És Niall közelébe még egyszer meg ne lássalak!-mondta halál komolyan.


-Zayn, nem te mondod meg, hogy kihez mehetek oda, meg kihez nem.-mondtam dühösen.


-Jó akkor most válassz! Vagy én, vagy ő!-mondta kiabálva. Teljesen elment az esze, olyan féltékeny.
Mindenki tátott szájjal figyelt minket. Liam, és Louis a barátnőikkel felmentek az emeletre. Inkább nem nézik a veszekedést. Harry és Anne viszont leültek a kanapéra, és feszülten figyeltek.


-Semmi baj Meli! Menj nyugodtan! Én megleszek.-mondta sírva Niall.


-Biztos, hogy jól vagy?-kérdeztem vissza, amit Zayn nagyon nem nézett jó szemmel.


Niall csak lehajtotta a fejét, és besétált a szobájába, majd magára csukta az ajtót.


Zayn odajött hozzám, és megölelt, de én arrébb löktem, és a szemébe néztem.


-Te sem tudsz nekem megbocsátani?


-Én már rég megtettem, de felejteni nem tudok.-mondta, és az arcát a padló felé fordította.


-És Niallnek?-néztem rá komolyan.


-Neki még nem!-nézett újra rám.


-Még? Ez biztató.


-Biztos.-mondta érdektelenül.


Majd Harry felállt, és elvette az asztalról a levelet.


-Ezt mikor írhatta Jess?-kérdezte.


-Azt látom, hogy reggel még főzött kávét, tehát egy két órája mehetett el.-mondta Anne, aki igen jó megfigyelő.


-A reptérre a gép indulása előtt 1-2 órával ki kell menni!-kiabált fel Zayn.


Én nem vártam. Bementem Niall szobájába. Ő csak ült az ágy szélén. Arca a tenyerében, és sírt.
Megfogtam a kezét, és Zayn kocsijáig rángattam.
Mikor ezt Zayn meglátta:


-Nem csinálom ezt tovább! Mondtam, hogy válassz!-mondta könnyes szemmel.


-Zayn most erre nincs időnk! Jess gépe bármelyik pillanatban felszállhat. Indítsd a kocsit!-mondta idegesen.


-Ezzel a kocsival nem mentek sehova, az biztos.-mondta gúnyosan. Annyira féltékeny, hogy elképesztő. Mondjuk adtam rá okot.


-Nem lehetsz ennyire...-és fogtam Niallt majd gyorsan leintettünk egy taxit, ami hamar kiért a reptérre. 
Zayn, Harry elmondása szerint, még vagy 1 órát a kocsijában ült, majd mikor kiszállt nem szólt senkihez. Hiába kérdezték. Szuper.


-Ott a reptér!-mutatott ki a kocsiablakon Niall.


-Itt tegyen ki minket!-mondtam.


Tumblr_m5u0ravnct1qj73e2o1_500_large


Odarohantunk az információhoz, és kérdeztük, hogy melyik repülők mennek Londonból Franciaországba. A recepciós közölte, hogy 2 perc múlva száll föl Jess gépe. Mi meg csak rohantunk a felszállópálya felé.


-Nem érjük el!-lihegett Niall.


-Csak fuss!-szóltam hátra.


Mikor kiértünk mindketten megálltunk. Nem volt értelme tovább futni. A gép épp akkor zárta be az ajtajait, és indult a felszálláshoz. Én sírni kezdtem, és Niall átölelt. Csak ott álltunk, és tudtuk valaminek most vége lett. Hihetetlen nagyot csalódtam magamban. Ezt megtettem a legjobb barátnőmmel. Niall is így érezhetett.
De hirtelen valami más zavarta meg a gondolatainkat. Lesifotósok. Na hogyne. Pont így lettünk megörökítve. Niall átölel, miközben én sírok. Zayn teljesen ki lesz készülve. Már nem is merek hazamenni. De a fotósokhoz társult pát riporter is, akik nem hagytak békén a kérdéseikkel:


-Zaynnel szakítottál?
-Niall az új Zayn?
-Miért sírsz? Mi történt?
-Mit kerestek ti egy repülőtéren?


Niallel elkezdtünk futni előlük. Nem volt más hely ahova bemehettünk volna, csak a lány WC a reptéren. És szerencsére nem vettek észre minket.


-Fúúú...ez kemény volt.-mondta Niall, miközben az arcát lemosta egy kis hideg vízzel.


-Az volt, és miért k...-és hirtelen Niall hallgattatott el.


-Ssss. Hallottam valamit.


Most, hogy ilyen csönd volt, hallottam én is.
Egy lány sírása hallatszott ki az egyik wcből.


-Hahó! Van itt valaki?-kérdeztem bizonytalanul.
De senki nem válaszolt vissza.


Lehajoltam, hogy megnézzem ki van bent a wcajtó mögött.


-Niall!-szóltam oda gyorsan.


-Mi az?-guggolt le mellém.


-Jess az.-mondtam remegve.


-Honnan veszed?


-Ez az ő szandálja! Együtt vettük.


-Jess! Nyisd ki szivem! Kérlek!-kiabált be a kulcslyukon Niall.


Az ajtó lassan kinyílt, és Jess nézett ki rajta.
A szeme teljesen ki volt sírva. Arca piros volt, és látszott rajta, hogy valami nincs rendben.


-Meli! Niall! Ti mit kerestek itt?-kérdezte sírva.


-Most már semmit!-mondtuk egyszerre Niallel, és megöleltük Jesst.


-Nekem mennem kell!-mondta halkan Jess.


-Már késő! A géped előbb ment el. De miért voltál itt a WCben?-néztem rá komolyan.


-Niall...........-mondta Jess, és én még ha lett volna szék, és ültem volna, akkor is megszédültem volna a mondandója hallatán....................................

Sziasztok!
Ez kicsit rövidebb lett, mint szokott, de majd bepótolom! 
15 tetszik, és a kommentek után jön a kövi.
Puszi: Melcsii


2012. június 17., vasárnap

11. Ha visszaszerzel egy embert, egyet elveszítesz.


Szóval kirohantam az ajtón. Csak pár cuccot sikerült felkapnom, annyira siettem.
Harry csak annyit mondott, hogy Zaynnek szüksége van rád most, és én nem haboztam tovább, rögtön mentem. Egy taxit hamar sikerült leintenem és az gyorsan a városközpont felé vette az irányt. Kiszálltam a kocsiból, és láttam a hatalmas tömeget. Na most ezen, hogy fogok átjutni?!


Egy fekete kapucnis fiú rohant oda hozzám, és hirtelen megfogta a kezem, és az egyik hátsóajtón berántott.


-Nyugi Meli! Én vagyok.-bökte ki Harry, és levette a kapucniját.


-Jaj te jó ég! Annyira megijedtem. Hol van Zayn? És mi a baj?-néztem rá ijedten.


-Zayn mióta "szakítottatok" nem hajlandó bejárni a koncertpróbákra, és egyre többet iszik. A másik meg az, hogy hiába jön el a koncertre, ilyen állapotban nem engedhetjük fel a színpadra. A rajongókhoz hozzá sem szól. Tönkre fogja tenni magát! És a menedzserünk sem nézi ezt jó szemmel.


-De miért csinálja ezt?-néztem könnyes szemmel Harryre.


-Tegnap hulla részegen hoztam haza az egyik bárból. Mikor az ágyához kísértem ezt kérdezte:
-Harry szerinted valaha szeretni fogok valakit még úgy mint Melindát?
Erre a válaszom egyértelmű volt:
-Neked kell neki megbocsátani, ha ennyire szereted hívd fel!
Ő a föld felé hajtotta a fejét, és így szólt:
-Én meg akartam, de ő szakított velem, és most annyira boldogtalan vagyok nélküle, annyira szeretem őt.
-Csak egy hirtelen felindulás volt ez a részéről, és ő azt várja, hogy te beszélj vele, és újra együtt legyetek.
-Nem érdekel most már semmi csak egyedül akarok lenni.-mondta nekem Zayn, és az ajtó felé mutatott.


-Meg kell keresnem! Hol van?-kérdeztem sírva Harryt.


-Gyere odaviszlek. Az öltözőjében van.-és rögtön megfogta a kezem, és az ajtó elé vezetett, de ott megállt, elengedte a kezem, és sok szerencsét kívánt. Majd lassan eltűnt. Gondolom a fél óra múlva kezdődő koncert miatt.


Még mindig sírtam. Nem tudtam abbahagyni. Annyira szeretem, és ő miattam tönkre teszi a karrierjét. Ezt nem engedhetem meg. És erőt vettem magamon a kopogáshoz.


-Nem akarok veled beszélni most Harry! Csak hagyjatok békén.-szólt ki egy halk hang, amin hallatszott, hogy sírt.


Én fogtam magam, és benyitottam, de ő háttal ült az ajtónak, és nem hallotta, hogy bementem.


-Z-a-y-n.-szipogtam.


Erre ő gyorsan hátrafordult, majd felállt.


-Én annyira szeretlek.-mondtam neki sírva.


-Én is téged.-és odarohant hozzám, majd erősen magához ölelt. Éreztem ahogy egy könnycsepp esett a vállamra, és tudtam, most már minden rendben lesz.


10 percig biztos ott álltunk, és csak szorítottuk egymást, majd én elengedtem Zaynt.


-Én nem gondoltam komolyan amit mondtam, és amiket most mondott Harry...-néztem a föld felé, erre ő megfogta a kezem.


-De én komolyan veszek mindent, amit te mondasz. És lehet, hogy kicsit kiborultam, de nem akarlak elveszíteni. Nélküled nem megy az éneklés, és semmi más sem.-nézett a szemembe.


-Kicsit borultál ki? Csak, hogy tudd, én mióta hazajöttem Hawaiiról, nem mentem el sehova csak otthon sírtam 3 napon keresztül, és még egyszer nem akarom ezt átélni.


-Én sem akarom, és biztosíthatlak, hogy nem fogod.


-De én rontottam el. És te meg Niall megbeszéltétek már?


-Nem akarok vele beszélni! Tudta, hogy te vagy nekem a legfontosabb, és mégis ezt csinálta.


-Nem csak az ő hibája!


-De ha te nem ellenkezel, ő megtette volna.


-Tudom.


És ekkor Liam kiabált be az öltözőbe:


-Zayn koncert! Szükségünk van rád!


Én rá néztem, és adtam neki egy csókot:


-Ügyes leszel!


-Utána ne menj el. Van egy meglepetésem neked.-és megpuszilta a nyakam, majd kiviharzott.


Louis, Liam, Niall, és Harry barátnői is kint nézték a koncertet, és gondoltam jól esne Zaynnek ha én is ott lennék, így megfogtam az asztalról egy VIP jegyet, és odamentem a lányokhoz. Danielle és Eleanor meg persze Anne is nagyon örültek nekem, de Jessről ezt nem mondhattam el.


-Nézzétek ott van Niall! Akkor megnyugodtam, hogy most nem veled van.-mondta felém fordulva Jess gúnyosan.


-Nézd én sajnálom!-mondtam az egykori legjobb barátnőmnek könnyes szemmel, de a koncert visszaszámlálásának hangja megzavarta a beszélgetést.


A srácok elkezdték a koncertet, és láttam Zaynen, hogy sokkal jobban van.
Az összes számukat előadták, és az Xfaktoros egyéni produkciójukat is elénekelték. Zayn a Let me love yout énekelte, és végig engem nézett a dal közben. Már zavarban voltam. A végén belekiabált a mikrofonba, hogy imádom a barátnőmet. Erre mindenki sikongatni kezdett, de sokan nem tudták, hogy van barátnője. Nem sokat mutatkoztunk együtt nyilvános helyeken, és csak pár újságcikk volt rólunk. De aki nem tudta az most megtudta.




A koncert szuper volt. A fiúk rendesen odatették magukat. A lányokkal a hátsókijáratnál vártuk a fiúkat.
Hamar átöltöztek, és siettek ki hozzánk.


-Annyira jó voltál!-öleltem meg Zaynt.


-Tetszett?-mosolygott rám.


-Nagyon!-és adtam neki egy csókot, amibe Jess vágott közbe.


-Zayn, hamar megbocsátottál neki.-mondta lenézően.


-De te is Niallnek.-válaszolt vissza ügyesen Zayn.


-Öhöm.. Én még nem teljesen.-mondta halkan, úgy, hogy Niall ne hallja.


-Na azt mondtad, hogy van egy meglepim!-mondtam Zaynnek izgatottan.


-Igazából már rég tervezgettem ezt, de nem tudtam, hogy hogyan, és az összeveszés miatt kicsit csúszott, de tessék! Ezt neked vettem, ha nem leszek veled a sok koncert miatt, és te suliban vagy, csak ránézel és eszedbe jutok.


És egy Thomas Sabo dobozt vett ki a sporttáskájából.


Luihj+005_large


A többiek már feloszlottak. Együtt elmentek a Burger Kingbe vacsorázni, úgyhogy egyedül voltunk.
Fogta és kinyitotta előttem a dobozt. Egy gyönyörű karkötő volt benne, és azon egy piros szíves medál.


-Hát..ez..-elállt a szavam.


-Tetszik?-nézett rám komolyan.


-Gyönyörű.-erre megfogta a karomat és a csuklómra tette a karkötőt.


-Na, és most sietsz haza?-kérdezte.


-Attól függ. Ha van jobb ötleted!-mosolyogtam rá.




-Gyere aludj nálunk ma. A fiúk úgy is későn jönnek meg az étteremből.-mondta elpirulva.


-Benne vagyok. De remélem lesz valami vacsi mert éhen halok.


-Hát én majd főzök, te pedig segítesz.


-Hmmm..Jól hangzik.


Átkarolt, és úgy döntöttünk, hogy egy fél órás séta belefér hazáig. Végig beszélgettük az utat. Én Jessről beszéltem neki, hogy nem akar megbocsátani nekem. Ő pedig nyugtatgatott, hogy egyszer úgyis megbocsát, de akkor áttértem Naillre. De ezt a témát nem volt hajlandó tovább folytatni, így keresett egy újat. A másnapról érdeklődött, hogy mit csinálok majd, mert hogy ők mennek egy magazin fotózásra, és szeretné ha vele mennék, és készülne pár közös kép. Meg akarja mutatni mindenkinek a barátnőjét, ez nagyon tetszett nekem, így igent mondtam. Lassan megérkeztünk a fiúk házához. Tényleg nem volt otthon senki. Végre kettesben vele.


-Na mit szeretnél enni?-karolta át a derekam.


-Mondjuk legyen palacsinta, és eperrel, meg nutellával.-mondtam határozottan.


-Oké. Benne vagyok.De olyan meleg van.-nézett rám, és mosolygott majd levette a pólóját, és a nadrágját.


-Na jó, de csak most az egyszer veszel rá erre a "meztelen" főzésre.-nevettem.


Biztos vagy benne?-kérdezte, majd felkapott és felültetett a konyhapultra.
A kezembe nyomott egy tálat, és lassan elkezdte belerakni a hozzávalókat.


-Na és most keverd össze!


-Jó, de........ááá.-és leejtettem a tálat, de szerencsére Zayn nem vette komolyan.


-Na akkor marad a nutella eperrel.-mosolygott rám.


-Hmm. Jól hangzik.


Tumblr_m5mcsyfnlm1rr0abmo1_500_large


Leültünk a kanapéra. Én Zayn ölébe ültem, és együtt ettük a nutellás epret. Ennél jobb estét el sem képzelhettem volna. Mikor befejeztük, Zayn a melltartóm felé nyúlt, hogy kikapcsolja, és Annék pont akkor értek haza, de Anne okos lány volt, gondolta, hogy ha egyedül vagyunk itthon biztos van valami, így előbb benézett az ablakon, és látta, hogy a helyzet egyre forrósodik köztem és Zayn között, így fogta Harryt, és leültek kint a teraszon a nyugágyra.


-Anne most miért nem megyünk be?-nézett Harry Annre.


-Zayn és Meli éppen békülgetnek.


-Jaaa. Mi is békülgethetnénk kicsit.


-Igen majd este, de nem a teraszon!-nevetett Anne.


-Oké. oké. Na de akkor menjünk be a hátsó ajtón, úgy nem zavarjuk őket.-hozta fel az ötletet Harry.


-Na ez jó ötlet. Menjünk!-helyeselt Anne, és percek alatt benn voltak Harry szobájában.


*Ezalatt lent a nappaliban*


-Nem akarunk felmenni?-kérdeztem a csók közben Zaynt.


-De, jó lenne!-és felkapott a karjaiba, majd felcipelt a szobájába.
-Azóta az éjszaka óta erre várok.-mondta komolyan.


-Én is.-és itt már szinte meztelenek voltunk.


A végén Zayn megcsókolt, és mondta, hogy sosem hagy egyedül.


-De ott lesz a suli, neked a koncertek.


-De nekem te vagy a legfontosabb, és mindig lesz rád időm.


-Remélem is.


-Na de aludjunk mert holnap fotózás lesz, és nem kellenek karikák a szemünk alá a képeken.


-Igazad van. Jó éjt!-és adtam egy csókot az arcára.


-Neked is.


Nagyon hamar elaludtunk, de mikor a többiek hazaértek, azt hallottam. Nagy kiabálások, ijedt hangok, és inkább felkeltettem Zaynt, mert nem tudtam mi folyik lent.


Lesétáltunk az emeletről, és láttuk, hogy Niall egy levelet tart a kezében, és sír. De Jesst sehol nem láttam, hogy megvigasztalja.


-Mi van benne?-kérdezte Harry rémülten.


De Niall csak sírt, és a levelet a kezembe nyomta, hogy olvassam el, és az én könnyeim is megeredtek....


Sziasztok! Köszönöm a tetszikeket, és a komikat.
A következő rész 14 tetszik és a komik után jön!
Puszi: Melcsii